Hosszú tárgyalássorozatot követően 2010 nyarán, a tervezettnél egy évvel később sikerült megszereznie az FC Barcelonának a Valencia asztúriai támadóját, David Villát. Sokoldalúságának köszönhetően nem képezte vita tárgyát az, vajon miként képes beilleszkedni ebbe, a sokak által tökéletesnek nevezett katalán gépezetbe. Az alábbi írás a 'Pedro: A Pep-éra egyik jelképe' cikkhez hasonlóan szintúgy Graham Hunter: Barca - The Making of the Greatest Team című könyvének egyik fejezete, melyben a szerző elsősorban David Villa emberi értékeit kívánta reflektorfénybe helyezni. Szeretem David Villát, mert régi stílusú a játéka.
Régi stílusú a gólszerzést, az edzéseket és az olyan fogalmakat, mint a tiszteletet és a professzionalizmust illetően. Akár ellenfél, edző, szurkoló, újságíró vagy, ha elnyered a tiszteletét, abban az esetben Ő szintúgy régi stílusú a megbízhatóságot, közvetlenséget és őszinteséget tekintve. Mindezen tulajdonságokra bizonyíték az, amit a pályán láthatunk tőle.
● A cikk még nem ért véget, folytatás a Bővebben mögött!

Villa híres a góljairól, illetve arról, hogy milyen csodálatos képet sikerült kialakítania magáról a spanyol válogatottban szereplő társak és a barcelonai kollégái szemében. Ők pontosan tudják azt, hogy mindenben számíthatnak rá. Villa sosem marad el attól a szinttől, ami elvárható tőle a pályán az intelligenciát és a kemény, szorgalmas munkát illetően.

A gólvágókra azt szokták mondani, hogy önzőek, ám David Villa pluszt adott a Barçának az érkezését követően, s Ő lett Spanyolország gólrekordere. Mindezt sikerült elérnie úgy, hogy alárendelte magát a csapat játékának, kihúzódott a baloldalra és elfogadta, hogy ára van annak, ha azon kiváltságosok közé akar tartozni, akik a világ legnagyszerűbb futballistájával, Lionel Messivel akarnak egy csapatban szerepelni.
 
Ez az asztúriai bányász fia (a beceneve El Guaje, amely 'A Kölyök' asztúriai megfelelője) roppant kemény. Elmesélte nekem, hogy gyermekkorában eltörte a lábát, ám ez egyáltalán nem gátolta Őt abban, hogy futballozzon: olyan gyakran és intenzíven edzett, ahogy csak tudott. A jobb lábán rajta volt a gipsz, ennek okán csak a bal lábát használhatta, amellyel annyit gyakorolt, hogy mindkét lábával tudta kezelni a játékszert. Ez egy olyan élettapasztalat volt számára, amelyet hasznosíthatott pályafutása későbbi szakaszában, a legutóbbi lábtörése után, amelyet a tavaly decemberi Klubvilágbajnokságon szenvedett el.

Forrás: eurobarca.hu / Teljes cikk!