"Xavi, Iniesta, Messi..., nem hiszem, hogy esélyek híján leszünk"

Azt gondolná az ember, hogy egy vb-győzelem és a szerződés a Barcelonához David Villa fejébe szállt, de a spanyol szuper-csatár csak egy kis hazai itókától részegül meg.

Otthon vagy már Barcelonában?
Nagyon is. Örülök neki, hogy itt lehetek, és gyorsan beilleszkedtem. A feleségem és a lányaim nevében mondhatom, imádjuk Barcelonát. Valencia is jó város voltam Barcelona pedig nagyszerű. Hasonlóak, hasonló a klíma és a strandok is. Asztúria, ahonnan én jövök, más: hűvösebb és zöldebb. Végtelenül élvezzük, szerencsémre sok játékost ismertem már korábban is. Nagyszerű csapathoz igazoltam, nagy reményekkel, de jól tettem.

Xavi és Iniesta sokat segítettek Neked a válogatottban, gondoltad azt valaha, hogy "jó volna ha ez már csak mindig így menne?"
Nincs olyan csatár a világon, aki ne szeretne ezzel a párossal a háta mögött játszani. Jól tudunk együttműködni a válogatottban, remélem, ez így lesz majd a Barcában is.

Amikor a Valencia nem akart eladni tavaly nyáron, nagyon megijedtél attól, hogy sosem jön majd el a nagy pillanat?
El akartam menni a Barcába, de amikor nem sikerült, beleadtam mindent a Valenciánál. Nem irányíthatsz mindent a fociban. Keményen dolgoztam, jó idényem volt, bejutottunk a BL-be. Nem sérültem meg. Volt egy ajánlat a Barcától, és egyezségem volt a Valenciánál hogy elfogadhatom.

Milyen ajánlataid voltak még, és mekkora volt az esély arra, hogy Angliába mész?
Nem volt más. Azt hiszem, a többi klub tudott róla, hogy a Barcához megyek, ennyi. Angol egyesületek nem kerestek meg. A Barcához akartam menni, ide írtam alá négy éves szerződést.

A Barca a Madridnál is jobb?
Igen. Asztúriai vagyok, Sporting-Gijón-rajongó. Néztem őket a stadionban apukámmal tizenegy, tizenkét, majd tizenhárom évesen, Énekeltem a Sporting-indulót, imádtam a rivalizálást a Real Oviedóval, a nagy derbijeinket. Amikor idősebb lettem, az Oviedónál azt mondták, nem leszek elég jó ehhez a szinthez. Régi hagyomány, hogy a nagy asztúriai Sporting-játékosok a Barcához igazolnak, mint Luis Enrique és Quini. Legendák ők, hősök, onnan, ahonnan én származom. Követni akartam őket. És ahogy minden focirajongó, én is imádom a Barca játékát.

Nehéz volt otthagyni a Valenciát?
Igen is, nem is. Boldog voltam ott, de azt hiszem, jobban megfelelt a klubnak, hogy eladjanak engem, mert pénz kellett nekik az adósságaik miatt. Néhányunk -David Silva, Marchena, Baraja- elment, és ez pénzt hozott a tartozások kifizetéséhez. Nagyszerű klub, és nagyszerű volt a kapcsolatom a szurkolókkal, az edzővel és a játékosokkal. Sok mindenen mentünk keresztül együtt. A klub a kiesés határán volt, mi pedig összefogtunk, harmadikként végeztünk a tabellán, bejutva a Bajnokok Ligájába. De én ambiciózus vagyok. A fociban annak kell lenni. Ha nincsenek álmaid, és terveid, nincsen semmid. Trófeákat akartam, és -reálisan nézve a dolgot- nagyobb az esély erre a Barcánál. Ezért mentem a Sportingtól a Zaragozához, aztán onnan pedig a Valenciához. Mindig nagyobb csapatnál akartam játszani. Most elértem a célomat, mert ennél nincs nagyobb klub.

Mennyire volt fontos a vébé előtt dönteni a jövődről, és adott-e valami lökést a tornához, hogy tudtad, a Barca játékosaként fogsz visszatérni?
Így volt ideális. Az átigazolások sokszor elhúzódnak, vagy nehézkesek. Saját szemmel láttam ezt múlt nyáron, és ezt megjegyzi az ember. De ez gyorsan ment, és így tudtam koncentrálni a vébére, és kérdezősködhettem sokat a Barcáról sok válogatott társamtól. Sokat voltunk együtt Dél-Afrikában, ezért úgy éreztem, sokat tudok a Barcáról már azelőtt, hogy igazából csatlakozhattam volna hozzájuk. Nemcsak a spanyol játékosokkal beszéltem. mert játszottam Gaby Miltóval a Zaragózában. Sok közös médiaszereplésem volt Lionel Messivel is, mert ugyanaz a cipőszponzorunk. Jó volt ennyi embert ismerni, mert tudtam, hogy a váltás nem lesz nehéz.

Mennyi ideig tartott újra leszállni a földre, miután Spanyolország megnyerte a világbajnokságot?
Még most, hónapokkal utána is fantasztikus érzés. Az ünneplés a lefújás után kezdődött, és aztán napokig nem maradt abba. Ünnepeltünk a pályán, az öltözőben és végig a repülőúton hazafelé. A királynő bejött az öltözőbe, pont amikor Carles Puyol kijött a zuhanyzóból! Aztán ünnepeltünk tovább az emberek előtt Madridban, ott voltak, amíg a szem ellátott, egy piros-sárga tenger. A végére teljesen kimerültem, és visszamentem, hogy a családommal és a barátaimmal lehessek. Örültek, hogy láttak, és nagyszerű volt ünnepelni az emberekkel akik ismertek egész életemben, akik tudják, ki vagyok igazából. Van egy szurkolói klub, egy penya a falumban (egy 1491 lakosú, Tuilla nevű régi bányászfalu), én pedig odamentem. Nagyon boldogok voltak, nemcsak a győzelmem miatt, hanem mert településem klubjának, a CD Tuillának a sálját lengettem Dél-Afrikában a pályán. Kicsit sokat ittam a helyi almaborból, talán túl sokat is. Aztán a családommal nagy ünnepi vacsorát csaptunk Gijónban. Akkor ébredtem rá, hogy ezek életem legszebb napjai.

Milyen érzés volt a vébégyőzelem ahhoz képest, amikor a 2008-as Európa-bajnokságon diadalmaskodott a csapat? Annál is jobb?
Hasonló. Az nagy eredmény volt nekünk két évvel ezelőtt, mert a legtöbb ember életében Spanyolország nem nyert semmit. Tudtuk, hogy nagy focistagenerációnk van, de be is kellett bizonyítanunk úgy, hogy nyerünk egy fontos kupát.

Ekkora siker után hogyan motiválod magad? Mikor rúgtál először labdába, mikor mentél először futni?
Vakációzni mentem Ibizára, hogy kipihenjem magam. Úgy gondoltam, szünetre van szükségem, és szükségem is volt rám de egy hét semmittevés után elkezdtem sportolni. Nem éreztem helyesnek a semmittevést, úgyhogy kispályás teniszt játszottam, úsztam és futottam. De semmi foci. Jó formában akartam lenni, mielőtt csatlakozom a Barcához. Elutaztunk Pepe Reinával és a családjával. Apáink és feleségeink barátok. Ismerjük egymást, amióta az U 21-es válogatottban együtt játszottunk. Nagyszerű utunk volt. Pepe nekem olyan, mintha a testvérem lenne, nagyszerű társaság. Nagy lelke van, tele van élettel, mindig énekel és bohóckodik, mint egy igazi andalúziai. Imádja a flamencót. Madridban születtem és Barcelonában nőtt fel! Egyszerre nevetek rajta és vele.

Láttad már őt játszani a Liverpoolban? Kicsit olyan, mint a Valencia, nem?
Egyszer újévkor elmentünk a feleségemmel és a nagyobbik lányommal. Olyankor két hétig szünet van Spanyolországban, volt tehát időm. Szeretnék megtanulni angolul, de nehéz erre időt találni, viszont mindkét lányom jár angolra. Velük ünnepeltük az újévet és másnap a Liverpool-Bolton meccset néztük. A találkozó reggel kezdődött, ami nem megszokott. Megreggeliztünk, és mentünk a stadionba. A Liverpool 3-0-ra nyert meg, Gerrard -aki nagyszerű játékos- gólt rúgott. Hideg volt, de tetszett minden. A hangulat fantasztikus volt. Néhányan felismertek, de nem sokan. A Beatles-múzeumba akartunk menni, de végül pizzázás lett belőle!

Szép. Mit mondott neked Guardiola rólad és a szezonról?
A múlt évben sokszor hívott, és jólesett a bizalma. Elbeszélgettünk, amikor aláírtam a szerződést. Elmondta, mit vár tőlem, és az ő elképzeléseit. Nagyon tiszta véleménye van arról, hogy mit szeretne látni -ezt mindenki tudja- ,én pedig remélem, hogy beleillek majd az együttesbe. Nem különbözik ez a válogatottól. Nem azt mondta, hogy egyedül játszom majd elől egy defenzív alakulatban, hanem elmondta, hogy a világ legjobbjai vesznek majd körül: Messi, Xavi, Iniesta.

Pályafutásod nagy részében középcsatár voltál, de a vb-n a legjobb megmozdulásaid balról bevágódva jöttek össze. Mi a titka ott a játéknak?
Mindig is szerettem bal oldalon futballozni. Ott jól érzem magam, tágas és szabad hely. Szeretem úgy átvenni a labdát, hogy legyen elég hely a futáshoz. Persze szeretek gólt lőni, és ha a kilences (?) számú mezt viseled, valószínűleg leginkább ezt csinálod, de a csapat fontosabb, mint az egyén. És ha megnézed hogyan játszik a Barca, láthatod, a támadók mindig változnak. Nem hiszem, hogy esélyek híján leszünk.

A Valenciánál leginkább te voltál a főember. A Barcelonánál a sok nagy sztár egyike vagy. Nem furcsa, hogy nem tőled várnak mindent?
Nem gondoltam soha, hogy értékesebb lettem volna bármelyik másik játékosnál a Valenciánál. Talán híresebb voltam, mert sok gólt rúgtam, játszottam a válogatottban, de sose gondoltam hogy sztár lennék. Keményen dolgoztam mindennap, és megmaradt az a rajongásom a futball iránt, ami gyerekkorom óta bennem van. Persze a körülmények mások a Barcánál, ám jó értelemben. A nyomás nem zavar. Az emberek azt kérdezték, hogy bírtam a nyomást, amikor a Sportingba, a Zaragozába és a Valenciába kerültem. Csak azt csináltam tovább amihez a legjobban értek.

A Real Madrid nagyon megközelítette a Barcát az első szezonban. Mourinho érkezése és az igazolásai nagyobb kihívássá teszik ezt a szezont? Mit vársz a csapatától?
Nagyszerű edző, aki általában nyerni szokott. Az ő Chelsea-je volt a legerősebb, amelyik a Valencia ellen játszott, amíg én ott voltam. Kemények voltak fejben, fegyelmezettek. Tudjuk, hogy meg akarja nyerni a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, de bízunk magunkban, hogy jobb csapatunk van, és hogy megnyerjük a La Ligát egyhuzamban harmadszor is.

Mennyire várod az első El Clásicót? Ramos és Xabi Alonso megígérték már, hogy keményebben fognak bánni veled most, hogy a Barcában játszol?
Már amikor a Valenciában játszottam, láttam, hogy a Madrid és a Barca játékosai jól kijönnek egymással. Nem várom, hogy Xavi vagy Puyol a Madridban futballozzon, vagy Casillas a Barcában, de tisztelik egymást. Kemény lesz, de eleget büntettek már azért, mert a Valenciában szerepeltem, szóval most ideje, hogy kíméletesek legyenek velem!

Forrás: FourFourTwo decemberi száma