Mindig is csatár akartál lenni?
Igen. Mindig is szerettem elől játszani és gólt szerezni. Jobban szerettem azt, ha elől vagyok, mint hátul.
Azt mondják, hogy Te kétlábas vagy, mióta eltörted a combcsontodat.
Apukámat kellene erről megkérdezni. Én nem emlékszem rá. De amit hallottam Tőle az az volt, hogy a jobb lábammal kellett volna rúgnom a labdát, de én a falnak támaszkodtam és mikor átadták, én a bal lábammal rúgtam bele. Öt éves voltam akkor. Ez nem alakult túl jól. Azt gondolom, hogy ma kicsit pontosabb vagyok a jobb lábammal, de ettől eltekintve mindkettővel.
Tuillában, volt egy idő, amikor a bányászok hősök voltak és nem futballisták.
Gyerekként az akarsz lenni, mint az apád, és az én esetemben Ő bányász volt. Hősként látod Őket. De amikor megértettem, hogy miből állt a munka és milyen nehéz tud lenni, csökkent a vonzalom iránta.
Apukád jól megijesztett.
Apukám feladta a bányászatot egy baleset miatt. Emlékszem, hogy kb 14 éves lehettem. Volt két-három balesete, egyik jött a másik után. A rézbánya egy tűz következtében bezárult. Hála Istennek, apám még mindig itt van. Egy törött térdet és egy sebhelyet kivéve, semmilyen más jelzés nincs arra, hogy milyen munkát végzett sok éven keresztül.
Kiváltságosnak tekinted magadat?
Igen, mert mindig is focista akartam lenni. Nehéz munkával, de megvalósítottam azt amit akartam. Semmi sem szebb annál, mint hogy annak szenteled az életed, amire mindig is vágytál.
Emlékszel az összes gólodra?
Igen, és ha adsz nekem egy darab papírt, egy tollat és megengeded, hogy gondolkozzam, akkor képes volnék leírni mindegyiküket. Mindegyiket amit az eddigi életemben szereztem.
Vannak különlegesek is?
Mindenki szereti a szép gólokat. Én azokat szeretem, amelyek érzelmeket hoznak. Az utolsó két Világbajnokság. Azok sokat jelentenek.
Mit érzel amikor gólt rúgsz?
Boldog vagyok és örülök, mikor arra gondolok, hogy teljesítem a kötelességemet. Csatárként másra is kell gondolni, nem csak a gólszerzésre. Amikor gólt rúgok, akkor tudom, hogy jól végeztem a munkám.

© Saját fordítás! & Lilu