David Villa általában a pályán beszél, ám ezúttal kivételt tett, és a katalán 'SPORT' sportnapilap kérésére egy bővebb interjúban számos témáról kifejtette a véleményét. Villa a beszélgetés során elmondta, hogy mit is jelent számára valójában a Barça, hogy Guardiola és Pedro a példaképei, de azt is elárulta, hogy kisgyerekként mindig is a Barcelonában futballozó Romarióra akart hasonlítani.
Az elmúlt évben - köszönhetően a világbajnokság utáni hosszabb pihenőidőnek - nem vehettél részt az együttes előszezonjában. Hogyan értékeled az első alapozásodat a Barçánál?
Reménnyel telve és motiváltan vetettem bele magam a munkába. Ez az első alapozásom Barcelonában, mivel tavaly nem volt lehetőségem erre. Az ilyesfajta felkészülés fontos abból a szempontból, hogy a szezon során megfelelő állapotban legyél. Az, hogy tavaly nem kellőképpen készülhettem fel az új szezonra , hátrány volt.
 Pep azt mondta egy korábbi sajtótájékoztatóján az amerikai túra során, hogy Villa remekül érzi magát. Egy meccset kivéve így is volt, a Manchester United ellen azonban egy kissé elmaradt a teljesítményed a várttól.
Igen, egyetértek a Mesterrel. Azon a napon az United ellen játszottunk, és nem voltam a legjobb állapotban. Beszéltem Peppel, pontosan tudta, mi történik velem, hiszen látott a pályán, de szerencsére túljutottam ezen. Nem tudom, hogy vajon a hőség miatt volt ez, de az első játékrészben nagyon fáradtan mozogtam, sőt, néha szédültem is. A többi meccsen azonban jól éreztem magam.
Egy csatár a gólokért él és hal?
Mindig is gólt akarok lőni - többet és többet. Az első számú játékos a csapatunkban természetesen Leo. Szeretek gólt szerezni, amikor lehetőségem van rá, ám vannak más feladataim is, amiket el kell végeznem. Tudatában vagyok, hogy Pep ezeket a dolgokat is értékeli.
Sokan úgy gondolják, hogy egy csatárnak önzőnek kell lennie...
Igen, szerintem is, persze csak a szó pozitív értelmében.
Mit jelent ez?
Azt, hogy mindent a csapatért tegyél, amikor felkészülsz a mérkőzésre, amikor bemelegítesz, akkor csakis a gólszerzés járjon a fejedben. Ez az a fajta önző mentalitás, amire gondolok. Fontos azonban, hogy amennyiben egy csapattársad jobb helyzetben van, mint Te, akkor passzolnod kell. Ezt a kettő dolgot sosem szabad összekeverned.
Rosszul érezted magad, amikor sok mérkőzésen keresztül góltalan maradtál, mindezt úgy, hogy a csapat közben nyerni tudott?
Egy támadó mindig csak akkor lehet teljesen elégedett, ha gólt lőtt. Ha a csapat viszont nyer, akkor nem érdekel semmi más. A lényeg a győzelem.
Szenvedtél amiatt, hogy nem találtál a hálóba?
Úgy érzem, belül nem szenvedtem. Hiba lenne viszont tagadni, hogy sok támadó játékost az alapján ítélnek meg, hogy hány gólt szerez.
Hogyan éred el azt hosszú távon, hogy az első számú dolog a gólszerzés legyen?
Mindig  gólt akarok lőni, a pályán vannak különböző feladataim, de ezeket mindig a gólszerzés reményében végzem. Mindig próbálok odaérni a tizenhatos előterébe, a megfelelő helyre. Vannak nagyon szép gólok, amikor három embert átjátszva helyezem a kapu sarkába a labdát, de vannak olyanok, amik csak bepattannak, vagy csak eléd pattannak, és belövöd őket. Lényegtelen, hogyan esett a találat.
Ha már a gyönyörű góloknál tartunk, Xavi azt mondta, sosem volt még olyan boldog, mint a Te gólodnál, amit a Wembley-ben lőttél a Manchester United ellen.
Nagyon örülök, hogy Xavi ezt mondta, ő egyébként pontosan tudta, mit akarok tenni abban a szituációban. A történelem részévé válni csodálatos dolog, pláne egy ilyen nagyszerű csapat tagjaként. Ez a legjobb, ami történhet velem. Számomra ez egy nagyon fontos gól volt, hiszen habár 2-1-es állásnál kontrolláltuk a meccset, egy Manchester United ellen az egygólos előny sosem biztonságos. A gólom után azonban ráébredtünk, hogy ez a döntő csakis a miénk. Ez a találat sok mindent szimbolizál az életemben - a hosszú, kemény munkát, a góltalan időszakomat, a történelmi helyszínt - ez a legfontosabb gól, amit valaha is lőttem.
Ha a Wembley-ben nem is találsz a hálóba, azért a Real Madrid így is kapott két Villa-gólt az őszi mérkőzésen...
Csodálatos meccs volt. Talán azért, mert mind csapatszinten, mind egyénileg fantasztikusak voltunk. A szezon két legjobb meccse a Bajnokok Ligája fináléja, illetve az őszi Clásico. Zseniálisak voltak. Az volt az első Klasszikusom, egy 5-0-val, ráadásul az öt gólból kettőt én szereztem, az együttes pedig leírhatatlanul szép focit játszott. Ez az az összecsapás, amire mindig is emlékezni fogok.
Nagyon sok találkozó volt a Real Madrid ellen az elmúlt esztendőben.
Azok nagyon feszült összecsapások voltak, nagyon sok olyan pillanat volt, ami nem tett jót a futball megítélésének. Négy Klasszikust játszani 18 napon belül embert próbáló feladat. Remélem, a következő egymás elleni meccseinken nem lesznek ilyen momentumok.
A szuperkupáról ráadásul még nem is beszéltünk...
Valóban, de csak annyit tudok mondani: harcolni fogunk a címért, természetesen maximális szenvedéllyel.
A Barçában játszani könnyű vagy komplikált?
Nagyjából ezer jelzőt tudnék Neked mondani, hogy milyen fantasztikus a Barcelonában focizni, de hogy nem könnyű, az egészen biztos. Sőt, nagyon is nehéz. A Barçában vannak a kiválasztott játékosok, a legjobbak. Számomra ez egy személyes kihívás, hogy megfelelek-e, és ez így lesz egészen addig, amíg itt leszek. Ha egy ilyen jó csapatban vagy, akkor büszke lehetsz magadra. Nekem jelentős előny volt, hogy a válogatottból már számos játékost ismertem. Az elmúlt három évben volt egy álmom: a Barçában játszani. Amikor a világ legjobb középpályásai adják neked a passzokat, akkor sokkal kényelmesebben érzed magad.
A Te eseted hasonló volt, mint Cescé, akit már nem először hoznak szóba a Barcelonával.
Nagyon kényelmetlen szituációról van szó. Próbálok beszélni vele, persze nem arról, hogyan áll az átigazolása, mert az csakis rossz hatással lenne rá. Én csak megpróbálom támogatni, megkérdezem, hogy mire van szüksége, és ha kéri, tanácsot adok neki. Átéltem ezt a helyzetet, s teljes szívből remélem, hogy a transzfer számára jól fog végződni. Cesc erős, minden év elteltével egyre érettebb, és így mi is egyre jobban kijövünk egymással. Ez nem csak azért van, mert csapattársak vagyunk a válogatottban, hanem mert a barátom. A barátaimnak pedig mindig a legjobbakat kívánom.
Alexis úgy nyilatkozott, hogy kulcsfontosságú volt Pep hívása. Neked is ez döntött a Barça javára?
Igen. Amikor a világ legjobb csapatának az edzője felhív személyesen, és azt kéri, hogy csatlakozz ehhez az együtteshez, akkor egyértelmű, hogy minden más megszűnik létezni számodra. Minden ideérkező labdarúgó számára megtiszteltetés, hogy 'culé' lehet. Ez történt Alexisszel is, akinek legalább 5-6 lényegesen jobb ajánlata volt, ám ő mégis a Barçát választotta.
Alves egyszer elárulta, hogy amennyiben Pep azt mondaná neki, hogy ugorjon ki az ablakon, megtenné, mert egészen biztosan lenne rá egy racionális ok, amiért megérné kiugorni. Ez a fajta bizalom szükséges egy bajnokcsapatban?
Igen, ez az egyik erénye Pepnek. Mindent elemez. Ha mondd valamit, meggyőz arról, és így elhiszed, hogy annak úgy kell lennie. Mindent, amit mondd, a csapatért van. Mi pedig tudjuk, hogy ez csakis a hasznunkra válhat.
A Te nevedet sokan az erőfeszítésekkel azonosítják, mivel már a gyermekkorodban átestél sok nehézségen, köztük egy combcsonttörésen. Ezt a fajta hozzáállást a szüleidtől örökölted?
Nagyrészt tőlük, igen. Nem csak a labdarúgásban, de az életben is nehéz érvényesülni. Bármit is érsz el, az csakis kemény, megfeszített munkával érhető el. Büszke vagyok a pályafutásomra. Egy kissé szerencsés voltam, hogy mindössze négy évesen törött el a combcsontom, hiszen így alig emlékszek valamire erről az esetről.
Amikor még a Valencia játékosa voltál, egy újságíró megkérdezte Tőled, hogy Leót vagy Cristianót választanád, és Te Messit feleltél.
Eddigi pályám során sohasem láttam hozzá foghatót a gyepen. Nézd, voltak nagyszerű egyéniségek a történelem során, ám - nem megbántva senkit sem - Messihez senki sem hasonlítható.
Igaz, hogy számodra Pedro egy példakép?
Igen, nagyon is. Pedro nagyon sok évet eltöltött Pep csapataiban - mind a B együttesnél, mind az első keretnél, s amit különösen csodálok, az a kiváló taktikai munkája a pályán. Ez csaknem tökéletes. Nekem ő egy példakép, mivel pontosan azt csinálja, amit az edző kér Tőle. Amikor kérdés merül fel bennem, mit is kellene játszanom, csak megnézem Pedrót.
Meg tudnád nyugtatni a szurkolókat a közelgő Spanyol Szuperkupát illetően?
Fontos, hogy nyerjünk, s hogy gólokat szerezzünk. Az előszezon azonban nem csak a győzelemről szól, hanem arról, hogy megfelelően felkészüljünk az előttünk álló idényre. Ha nyersz, az mindig jó hatással van a hangulatra, ám nem döntő fontosságú. Ennek ellenére úgy hisszük, hogy készen állunk a feladatra.
Végül utolsó kérdéseim egyikeként az iránt érdeklődnék, hogy a nagyobbik lányod köztudottan rajongója Puyolnak,  s már akkor is az volt, amikor a Valenciában futballoztál. Találkozott már a példaképével?
Igen. Először megilletődött volt, de aztán magabiztosabb és sokkal nyugodtabb lett.
Az első, Barçával kapcsolatos emlékek?
Romario és Ronaldo a legjobb éveiket Barcelonában töltötték. Mindig is hozzájuk hasonló támadó akartam lenni, és már kisgyerekkoromban is őket néztem. Ha támadófutball, akkor az első emlékeim Romarióhoz köthetőek.
Esetleg más példakép a Barcelonából?
A szobámban van egy kép Guardioláról. Ezt eddig nem árultam el neki, mert e tekintetben egy kicsit szégyenlős vagyok. eurobarca.hu

2011.08.08.