DV blog, 2012. 01.10: Kitörölhetetlen emlékeim vannak az összes helyről, ahol éltem és dolgoztam sportolói pályám során. Mindenekelőtt, Tulliáról. Bár majdnem egy szinten van Gijónnal, Zaragozával, Valenciával és Barcelonával; minden város különböző időpontban csatlakozott az életemhez és mindenhonnan felejthetetlen pillanataim vannak. Nagyon sok tapasztalatot szereztem ezeken a helyeken, a városokban, ahol játszottam vagy a táborok alkalmával a spanyol válogatottal.

Nem tagadom, hogy ez idő alatt, és gyakorlatilag egész évben, a gyerekkori emlékeim és az emlékeim, arról ahogyan elkezdtem Tuillában focizni nagyon különleges jelentőséggel bír számomra. Mint azt tudjátok, az asztúriaiak sohasem veszítik el a kapcsolatot a gyökereikkel, vagy összetartozásukat a földdel, szeretünk mindig visszatérni, amikor csak megvan rá az esélyünk. Persze, nem vagyok kivétel, és még erősebben érzem ezt a téli időszak alatt. Kár, hogy az idén a sérülésem és a rehabilitáció alatt nem voltam képes meglátogatni Tuillát karácsonykor.

Soha nem fogom elfelejteni azokat az órákkal, amit játékkal töltöttem el az utcán, mindig zöld táj vett körül, a hajdani bányászati környezet, a Candín focipálya, a hideg, az eső vagy a családom és az emberek szeretete, akik mindig biztattak, a ’kölyök’ első lépéseitől kezdve, aki a nap minden percében focizna akart.

Nem akarok nosztalgiázni. Csak meg akartam osztani veletek ezeket az emlékeket és meghívni titeket arra, hogy felfedezzétek az én földemet, Asztúriát. Meg fogsz lepődni, és megmarad a vágyad arra, hogy visszatérj.

Andi © Saját fordítás!